Első szakasz kész, szünet

Szerző: Bálint F Gyula | Fotó: a szerző, Mihálydeák Antal

Több, mint 1200 kilométer evezés után megérkeztünk Budapestre. (Elnézést a késői beszámolóért, eddig aludtam...)

A sajtótájékoztatóhoz igazodva az utolsó napra mindössze 25 kilométert terveztünk, így csütörtökön éjjel a szentendrei Pap-Sziget Campingben szálltunk meg. A kemping előtt van egy kis stég, így a kiszállást szárazon meg lehetett úszni, utána viszont egy kicsit cipelni kellett a kajakot a sátorhelyig.


Az (egyelőre) utolsó kemping

Kilenc óra körül indultunk, meglehetősen borongós időben. Az eget vastag felhőréteg takarta, az Időkép radarképe szerint pedig esett is az eső. Ezt mi nem tapasztaltuk, de tény, hogy a napot nem nagyon láttuk. A Szentendrei-szigetet magunk mögött hagyva felgyorsult a Duna, sebessége pedig fokozódott, ahogy lassan beértünk Budapestre. Ezt a szakaszt már ismertük, hiszen Gáspár és Attila itt evezett a Kézi Hajtásúak Napja versenyen, és edzésképp Gáspárral én is kieveztem májusban Szentendrére a Vitéz Kürtős egyik rendezvényére.


Az északi összekötő vasúti hidat már jól ismerjük


A Parlamenttel a háttérben. Hogy rossz felé megyünk? Megálltunk konzultálni az operatőrrel.

A tempónk jó volt, de néha megálltunk, néha visszafordultunk, hiszen budapesti felvételekre is szükségünk lesz a készülő filmben. Antal kapott egy sofőrt Lóránth Peti személyében, aki mégiscsak jobban ismeri Budapest közlekedését és a parkolási lehetőségeket. A forgalom és némi félreértés miatt a Lánchíd előtt is várakoznunk kellett. A köves part mellett az árral szemben legyeztünk az evezőkkel, hogy ne vigyen lejjebb a Duna, majd amikor Antal elhelyezkedett, megfordultunk és áttempóztunk a főváros leghíresebb hídja alatt. Ezen a szakaszon eléggé szeszélyesen viselkedett a Duna, a nagy hajóforgalom és a keskeny meder miatt nagyon hullámos volt, ráadásul a hídlábak is alaposan megkavarják a vizet. Viszont a nap végre kisütött, így máris jobb hangulatban eveztünk tovább.


A Lánchíd és a Vár Gáspárral, a kajakból


Nem könnyű a kajakban hátrafordulva mobillal egyenes képet lőni...

A Lágymányosi-, bocsánat, Rákóczi-hidat elhagyva már a Kopaszi-gát mellett tettük meg az utolsó métereket, a minket várók közül páran kijöttek a Duna-partra bíztatva, hogy már csak egy forduló van hátra. Megtettük ezt is, két versenykenus által kísérve fordultunk be az öbölbe, ahol a Pelikán Gátőrház Büfé előtti parton már népesebb csapat fogadott tapssal, üdvrivalgással. Sűrű fényképezőgép-kattogás közepette futottunk rá a part fövenyére. Megérkeztünk.


Vártak ránk, avagy mi is rajta vagyunk a képen 4.

Készült még pár fotó a parton, majd száraz ruhákat vettünk magunkra, és elkezdődött a sajtótájékoztató. Járási Laci, az Indygo frontembere faggatott a túra indítékáról, kulisszatitkairól, finomságairól. Mellettünk sült a kürtőskalács, a Büfé pedig finom lángossal fogadott minket és az újságírókat, akiknek ezúton is köszönjük, hogy eljöttek.


Donka Attila is kijött üdvözölni minket (középen ''civilben'')

Eddig tartott, illetve eddig tartott volna a Gáspár és az én feladatom, túrám, innen egy másik csapat ment volna tovább Donka Attila vezetésével a bulgáriai Vidinig, onnan pedig egy újabb páros vette volna át az evezőket Tulceáig. Sajnos az emberek mozgósításával, a túrába való bevonásával kapcsolatosan nem végzett jó munkát a csapatunk. Viszont a túrát végig kell csinálni, a defibrillátornak le kell jutnia a Duna-Deltába, így hárman, Gáspár, Attila és jómagam megyünk tovább. Ezt azonban nem tudjuk rögtön megtenni, ennek számos technikai, adminisztratív és személyes oka van. A Duna 2860 jótékonysági kajaktúrát így pár hetes szünet után, július végén folytatjuk.


Itt is sült kürtőskalács, de itt mi csak Antalnak pózolunk

A túránk eddigi szakaszáról készült fényképek hamarosan felkerülnek egy fényképalbumba, és összevágunk egy videót is. Élménybeszámoló is lesz, az előző évekhez hasonlóan idén is ott leszünk a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban Tusnádfürdőn, ahol Donka Attilával tartunk előadást a túrásól, a Dunáról, a Deltáról. A 25., jubileumi Tusványost július 22-27. között rendezik meg. Végleges program még nincs, amint megtudjuk az előadásunk pontos időpontját, természetesen közzétesszük. Ami a helyszínt illeti, valószínűleg nem tévedünk sokat, ha idénre is a MISZSZ-sátorba látjuk magunkat.


Volt (és lesz) egy potyautasunk is. Akik ismerik, tudják, hogy már Afrikában is járt.

Bár még elég sok logisztikai feladatot át kell gondolni, meg kell oldani, személyes és hivatalos programokhoz kell igazodnunk, a terv most az, hogy Tusványos után én indulok tovább Budapestről, és Vidinig megyek, onnan pedig Gáspár veszi át a helyemet, majd Brajlán, vagy Tulceán találkozunk megint, hogy együtt leevezzünk a Fekete-tengerig. A társunk alapesetben mindkettőnknek Attila lesz, ám az ő szabadidejének alakulása miatt az is előfordulhat, hogy egy-két napos szakaszokra a Vitéz Kürtős Team további tagjai is beülnek majd a kajakba. „Stay tuned” - ahogy a TV-ben, rádióban mondanák, vagyis maradj velünk, hiszen a Duna 2860 kajaktúra még rejt izgalmakat, hátra van még 1643 kilométer, a Kazán-szoros, a Duna-Delta, az adomány átadása, és nem utolsó sorban, a kajak első útja a nyílt tengeren.