Favorite Tweets by @AUTOKART

Szerző: tunexcom.org | Fotó: tunexcom.org

Lehetne akár ez is a mottója annak a történetnek ami úgy kezdődött, hogy volt valaki akinek voltak váltó alkatrészei és ezek kellettek egy versenyváltóhoz, aztán amikor ez beépítésre került, akkor egy alku nélküli ajánlat került elő ahelyett, hogy bárki is a zsebébe nyúlt volna. Itt aztán hirtelen kint termettünk az Euroringen egy Celicával, egy Corollával, egy Suzukival, és egy Lotussal.

Csak, hogy kicsit érthetőbb legyen a dolog: Van egy a Yamaha által gyártott 2zzge motor amihez tartozik egy 6 gangos váltó. Ezt példának okán betették egy Corolla Ts-be is és egy Lotus Exige Cup 260-ba is.

Egy balszerencse okán jött össze ez a remek nap, amin ma túl vagyunk épségben, libabőrös élményekkel a vezető és az anyósülésről is. Szóval voltak ilyen váltóalkatrészeim amik kellettek egy versenyváltó építéséhez ebbe a Lotus Exige Cup 260-ba.Úgy egyeztünk meg, hogy ennek fejében kipróbálhatunk egy nyílt napon egy Kupás Suzukit az Euroringen, fejenként fél órára.

Aki ebben nagy szerepet játszott az Burkus Egon, akiben egy őszinte és segítőkész embert ismertünk meg ezen a napon, mint ahogy azt már tudtuk az internetes portálokról is, mivel nagyban segíti a Suzuki kupa népszerűsítését is. Amikor megérkeztünk a megbeszélt időpontban a pályára, akkor egy olyan röpke 20 percig ecsetelte, hogy mi mennyibe is fog kerülni és melyik kanyarban hol fogjuk odaverni az olajteknőt és hol fogunk megforogni, aztán fel is borulni mielőtt beesünk a kavicságyba, ha elrontunk valamit. Fontos információ, hogy épp egy akkor elkészült versenyautó első napján tudtuk tesztelni és kipróbálni magunkat ebben az ismerős környezetben, de teljesen más járműben. Mielőtt vitt volna minket pár kört bemutatva, hogy is kellene menni ezzel az autóval azért elmondta, hogy hogyan is fog viselkedni az autó ha elrontunk valamit.

Ezután a 20 perces hasznos monológ után azért sokkal megfontoltabbra vettük a figurát, nem mintha eddig nagyon el lettünk volna szállva. Ennek ellenére azért tudtuk, hogy hiába mentünk mi már 1.30 alatti köröket bőven saját autóval amatőr versenyen, de ez egy más világ. Nincs abs, nincs fékerőelosztó, viszont van helyette kw 1-es futómű, semi slick gumi, bukócső, versenyülés, 900 kiló és 110 körüli lóerő bioetanollal tankolva.

Amikor elindult Bartenderrel, akkor minden okésnak tűnt. Fél körig melegítette az akkor még majdnem üzem meleg semi slickeket és elindult a bemutató autózás. Ahogy a pálya széléről mértem, úgy stabilan 1.31-es köröket mentek. Azt tudom,hogy 1.28.5-ös mért köre már volt Egonnak így ezt amolyan sétaautózásként vehette, persze a plusz 1 személy is számít az autóban. Megvolt a 3-4 kör aztán cseréltünk. Beültem a jobb 1-be és elindultunk. Első benyomásra az autó nem erős, viszont remekül kanyarodik és tapad is ha a helyes íveket választja a sofőr. Ezt később 1 szóval illette Egon ez pedig a lendületautó volt. Ez a szó tökéletesen jellemzi azt, amit az autó tud és amit meg lehet csinálni vele ha megfelelően van irányítva.

Miután kiszálltam mindketten azt a következtetést vontuk le, hogy izgalmas volt így a jobb 1-ben és semmi gond nem volt, amit ne tudott volna korrigálni Egon. Volt 1 óránk agyalni azon, hogy milyen is lesz, amikor majd mi megyünk és ez talán segített kicsit abban, hogy fejben összevessük a látott íveket azokkal, amiket mi eddig használtunk. Ennek legtöbbször az a végeredménye, hogy egy nagyon rossz összevisszaság alakul ki az emberben. Ugye ez sem olyan dolog, amit meg lehet tanulni a jobb 1-ből 10 perc alatt.

Ennek ellenére Bartender beöltözött és elkezdte róni a köröket. Eleinte 1.36-okkal kezdett aztán lehetett látni hogy kezdett összeállni benne a kép, hogy akkor most mikor, hol és hogyan is kellene menni azzal az autóval, aminél csak érzésre lehetett váltani, mert a fordulatszámmérő még nem volt bekötve és neki, mivel összkerekes autót vezet 1500 kilóval, kicsit szokatlan lehetett ez az új feeling. Ennek ellenére már 1.35 elejénél járt aztán szépen elkezdett beesni az erős 1.34-es időbe és aztán volt 2-3 olyan köre, amik közül a legjobbat én 1.33.90-et mértem. Amikor a végére ért a 30 perc, akkor a leállást követően az első mondat valami ilyesmi volt, hogy ez beszarás, olyan mint egy gokart. Az aznap elfogyasztott folyadék mennyiség többszörösét lehetett látni az arcán, ruháján is, de látszatra minden rendben volt.

Most hogy én következtem elmentem inni pár kortyot és megmostam az arcomat a nagy meleg miatt. Bukó fel és már bent is vagyok az ülésben. Annyira,hogy amikor be lettem kötve semennyit sem tudtam mozogni a lábfejemet és a karomat kivéve. Elindultunk és igyekeztem stabilan ugyanúgy menni, mint ahogy saját autóval szoktam. Ami újdonság volt, az a már említett fékerőelosztó és abs hiánya. Ha kicsit hamarabb kanyarodtam és még a féken volt a lábam, akkor automatikusan meg akarta előzni az autó hátulja az elejét. Ezt még az elején mondta Egon, hogy a versenyzők használják, hogy ívre tegyék az autó elejét és előbb és jobb ütemben tudjanak kigyorsítani a kanyarból. (Michelisz Norbi és Wéber Gabi is így megy versenykörülmények között) Nem mondom, hogy ezt nagyon elkezdtem használni, de amikor épp úgy jött össze, akkor kifejezetten tetszett ez a fajta viselkedés.

1 dolog volt ami bosszantó volt, meg egy másik ami érdekes. Egon meg sem szólalt az egész fél óra alatt. 1 olyan alkalom volt, amikor mutatta, hogy egyenesen fékezzek, és addig ne fordítsak a kormányon amíg rajta van a fékpedálon a lábam. Ez a célegyenes utáni első jobbos kanyarra vonatkozott és amikor ez megtörtént, akkor ezt igyekeztem betartani és érezhetően gyorsabban tudtam kijönni a kanyarból. A bosszantó az volt, hogy a pálya 2 részén is volt olyan kanyar, ahol 2-esben túl sok volt, 3-asban viszont nagyon lassan pörgött fel a motor. Utána rájöttem,hogy 3-asban lett volna ideális csak jobb íven és kicsivel gyorsabban.

A kb 30 perces autózás alatt Bartender mérése alapján egy 1.33.40-es legjobb időt sikerült mennem. Igazán itt egyikünk eredménye sem mérvadó, mivel csak annyi volt a terv,hogy gond nélkül szállítsuk vissza az autót, ugyanolyan állapotban mint ahogy elindultunk vele. Ez sikerült, és így azt mondhatom, hogy sikeresnek tekinthetjük a mai napot.

Amit szerintem még mi ki tudtunk volna hozni autóból az szerintem olyan 2.5-3 másodperc, ha még legalább egy fél napot el tudunk tölteni az autóban és nincs plusz 1 személy mellettünk. Ezt Egon is elmondta, hogy ha most neki kezdene magyarázni, akkor eleinte nagyon hamar lemenne pár másodperc, de aztán a tizedekért meg vért kellene izzadnunk és benne lenne akár egy kisebb kicsúszás is és ugye nem emiatt mentünk oda. Hatalmas szerepe volt annak, hogy tudtuk, nem szeretnénk összetörni az autót és magunkat sem. Nem vettünk nagyon rövid féktávokat és nem autóztunk határon. Szerintem, ahogy Egon vitt minket az elején, körülbelül azt tudtuk volna hozni hatalmas erőfeszítések árán úgy, hogy Ő ezt játszi könnyedséggel tette meg és ez a nagy különbség.